Grotesz Gyurcsány

Október 22.-én, Demokratikus Koalíció alapításának negyedik évfordulója alkalmából Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök beszédet tartott a Western Hotel egyik rendezvénytermében.

A megjelent érdeklődök alapos felméréséhez elegendő volt a figyelmet öltözetükre és életkorukra koncentrálni.
Az átlagéletkor valószínűsíthetően 60-65 év közé esett, melynek összetétele a kisnyugdíjas hallgatóságtól egészen a DK ifjúsági egyesületének képviselőjéig terjedt.

A kis létszámú terem befogadóképességének szűkössége, vagy az idősödő ráncos arcok bölcsességtől kipirult arca vezetett-e az elhatározáshoz, de hahotázó távozáshoz támadt kedvem.

A levegő egyre hűvösebbé vált körülöttem, amint az abszurd, paródiába illő jelenetet láttam szemem előtt, így összébb húztam magam az előadó végében.

Izgalomtól hevült a levegő, mikor a vetített kisfilmen feldörrentek az első mondatok: Magyarország sikertelensége hosszú idők óta mérhető, a rendszerváltás óta eltelt 25 keserűsége tetőpontjához ért az Orbán-kormány jelenlegi ciklusa alatt. A videó végén tapinthatóvá vált a csönd, de egy utolsó dilemma még felhangzott: akarja-e ezt a magyar nép?

Szeretnék szabadkozásba bocsátkozni, nem emlékszem szó szerint a videóban elhangzott populista, unalmas, oly sokszor megemésztett sorokra.
Tényleg elég némi negatív szóhasználat, aktuális közpolitikai kérdés megalapozatlan feltevése érvek nélkül?
Természetesen ez a töménytelen információ szinte követhetetlennek bizonyult a hallgatóság számára.
A megjelentek saját pártidentitásuk felismerése következtében hajlandóak voltak, sőt örültek, hogy helyet foglalgattak a nemes céllal kijelölt eseményen, ami meghívóhoz volt kötve.
A DK párttagsága mellett a támogatók és az újságírók szerénynek mondható "tömege" foglalt helyet.
Mit kerestem én ott? A kérdés logikus, ésszerű, helytálló.
Mikor az eseményről értesültem egy balközépnek címzett ajánlat foglalt helyet a meghívó tetején.

Definiáljuk az ajánlatot kisiskolás módjára, ha már Gyurcsány Ferenc az érettségi tételeiről tartott részletes beszámolót (*felelősségvállalás helyett, hogy ő pontokba szedve mit ért el, min változtatna, felelősnek érzi-e magát a jelenlegi gazdaságpolitikai helyzetben, felvállalja-e, hogy az MSZP soraiban milyen összegek kerültek a korrupció árnyoldalára, folytassam?).
Az ajánlat olyan segítség, adományozási forma vagy cselekedet, mellyel kínálkozik valaki, hogy a másik jóakaratát elérje, s hozzáteszem, egy konszenzusos helyzetet teremtsen, ahol a különböző vélemények egy platformra kerülnek.
Vajon Gyurcsány Ferenc tisztában van a szó jelentésével? Nem hiszem.

Itt az ideje, hogy leszögezzem, nem értek egyet a jelenlegi kormányzati politikával. A hangzatos maffiaállam koncepciója megfontolandó, a botrányok magukért beszélnek, a rezsicsökkentés hívószava pedig az államadósságot és az egészségügyi ellátás, oktatás, nyugdíjazás botlakozó helyzetét nem érinti meg, engem sem.

Tisztázzuk, objektív vagyok a lehető legszubjektívabb állásfoglalással.

A DK elnöke beszédet intézett saját magához és híveihez azt a szándékot megkerülve, hogy a gondolkodó állampolgároknak szolgáljon valami újdonsággal, ami túl mutat a népbutításon. Nem volt szó ajánlat tételéről, vagy Más út felfedezéséről, amire együtt szeretne lépni másokkal.

A közel 50 perces propaganda önajnározásként hatott, hol az álszent bűnbánó tékozló fiú hazatért gyökereihez, az őszinteség magaslatára. Nehezen bírtam ki nevetés nélkül.

„Elsődlegesen nem keresztények vagy állampolgárok vagyunk… hanem emberek.” Megható, komolyan, csupán annyiszor hallott frázis, melyre érzéketlenné vált minden állampolgár a hasonló őszinteséget kímélő beszédek miatt, hogy ez a groteszk mese egyre hiteltelenebb.

Szó volt az emberi méltóságról, a demokrácia tényleges áldásáról, melynek színfalai mögé bújnak a Fidesz sárkányai, míg a demokrata lovagok véres küzdelmet folytatnak legyőzésükért.

Gyurcsány Ferenc mégis arra kérte a közönségét, hogy ne legyenek hősök, kik életüket áldozzák az ügyért, hanem válasszák a másik ösvényt: a DK-t. A hamvaiból feléledt elnök tudja milyen hősként elbukni, mikor a világ még nem érett meg tetteinek elismeréséhez, így ezt nem kívánja az embereknek.

Ez olyan szép és szomorú mese. Lehetne egy sorozat előzetese akár.

„Kolbászt tud tölteni, de nem tudja mi az a password.” A DK elnöke többször próbálkozott elcsépelt, idétlen viccel, reflektálva az Orbán-rezsim disszonanciáira.
Sajnálattal kell jelentenem, hogy a magyar politikai helyzet annyira szürreális, hogy a humor a valóság eltorzult állapota maga, s ennek a világnak torz szereplője nem viccelődhet, ha nem ismeri fel környezete és önmaga tévhiteit.

A cinizmus műfaját hatalmas gátnak érzem az elmében, mellyel menekvést keresünk saját gyengeségeink elől. Önmagunk elől nincs mentsvár, hová démonaink nem követnének.

Most ennek ellenére cinizmusba fojtom nevetséges bánatom, hogy a DK kártyavárát homokban kezdték építeni az ostobaság sivatagában.